Mai interjúalanyom Ildikó, akinek 4 év próbálkozás és egy sikertelen lombik után született egymás után két spontán babája is.

Miért döntöttetek úgy, hogy segítségre van szükségetek?

Már 37 éves voltam akkor. Átjárhatatlan volt mindkét petevezetékem. A páromnak is rosszak voltak az eredményei. 

Mi alapján döntöttétek el, hogy melyik egészségügyi intézményt/orvost válasszátok?

Egy barátnőm ajánlotta az intézetet, ő ott lombikozott, és látta, hogy mennyire maximalistán figyeli az orvos az eredményeket, rögtön módosít a gyógyszeradagon, gyakran ultrahangoz, stb. 

Milyen kezelésekben vettetek részt? Ezt hogy élted meg lelkileg?

Lombik ICSI beavatkozás történt. Az első próbálkozásnál 4 napig kaptam hormonokat, de az orvos szerint nem reagáltam megfelelően, kevés tüsző érett (4) és nem voltak olyan nagyok. Ha nagyon akartam volna, így is vállalom, de nagyon örültem, hogy kiugorhattam a folyamatból. Így pár hónap után kezdtük újra, akkor végigcsináltuk a beavatkozást, 2 petesejtet ültettek be, állítólag meg is tapadtak, de nem maradtak meg a 3 hét utáni ellenőrzésig.

Nem voltam még felkészülve rá lelkileg, de nagyon logikus volt elkezdeni a lombikozást.

Mikor beültették a 2 babát, nagyon döbbenetes élmény volt, éreztem, hogy tovább nem halaszthatom ezt az egészet. Jó érzés is volt, de nagyon ijesztő. Éreztem ezt az óriási szakadékot: a jelenlegi személyiségem illetve aközött, amilyen anyukának elképzeltem magam a jövőben. A lombik „egy pillanat alatt” átlökhet rajta, de kizárólag fizikailag.

A kép illusztráció.

Milyen segítséget, támogatást kaptatok a szakértőktől? 

Orvosilag minden támogatást megkaptunk. 

Mi az, amire szükségetek lett volna, de mégsem kaptátok meg?

A személyiségfejlesztés is segít illetve az, hogy javítsunk az általános egészségi állapotunkon. Orvosi szempontból ezeket teljesen feleslegesnek tartják. 

Mi az, amit még tettetek a siker érdekében? 

Elég sok módszert kipróbáltunk.

• Kínai gyógyász (egészségi állapot javítása, hormonszint helyrehozása – ezt a lombikkal párhuzamosan már nem csináltam),
• Biorezonancia (azokat az ételek, amik nehezen emészthetők számomra, abbahagytam, pl. glutén, tejtermék),
• Aviva módszer,
• Kineziológus (inkább a terhesség alatt),
• Személyiségfejlesztő könyvek (mikor elolvastam, rögtön megfogant a kisfiam :-) ),
• Asztrológia (megerősítés, hogy nem erőszakolom meg a természetes folyamatokat, amik előttem állnak).
•  

Mi miatt döntöttetek úgy, hogy felfüggesztitek a kezeléseket?

Nem voltak megfelelőek a petesejtek. A másik ok pedig, hogy előtte halt meg apukám, és nagyon rossz volt végighallgatni a kötelező előadást a beavatkozás veszélyeiről. Túl érzékeny voltam hozzá, hogy az orvos részéről kötelező „ijesztgetéseket” a helyére tegyem (hogyan hibázhat az orvos, hogyan kaphatok később rákot, hogyan halhatok meg, ha nagyon extrém és felelőtlen a hozzáállásom). 

Azt gondolom, a petevezeték átjárhatatlanságom abszolút az agyamból eredt. Nagyon szerettem volna 2 gyereket, de teljesen alkalmatlannak éreztem még magam erre és tényleg éretlen is voltam hozzá. 

Végül hogy alakult a „baba-projektetek”? 

2,5 és 4 éves a két gyermekem, és én is felnőttem hozzájuk.

Spontán fogantak, 17 hónap korkülönbséggel egyiküket 38, másikukat 40 éves koromban szültem. Óriási személyiségváltozáson estem át. Azt gondolom, a petevezeték átjárhatatlanságom abszolút az agyamból eredt. Nagyon szerettem volna 2 gyereket, de teljesen alkalmatlannak éreztem még magam erre és tényleg éretlen is voltam hozzá. 4 év alatt megérkeztem a kiegyensúlyozott anyukasághoz (folyamatos kemény munkával, rengeteg pszichológiai anyagon átrágtam magam). 

Mit tanácsolnál azoknak a pároknak, akik nehézségekkel küzdenek a babavállalásban?

Mindenhova menjenek el, ami megnyugtatja őket, próbáljanak ki alternatív módszereket is. Emellett nagyon sokat gondolkodjanak, félnek-e esetleg valamitől, amihez nem érzik magukat alkalmasnak. Muszáj ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Ha most még ki is lehet hagyni, majd pótolni kell a gyerek születése után, amikor már sokkal kevesebb idő van rá.